Koncert

Óriási utat tett meg a jazz, amíg a 20. század eleji New Orleans szórakozóhelyeinek ösztönös, kollektív improvizációs gyakorlatából a XXI. században is érvényes közlési formává emel­ke­dett. Mindössze száz év kellett ahhoz, hogy befutossa azt a fejlődési pályát, amit a klasszikus vagy kompozíciós zene több évszázad alatt járt végig.

Akadt ilyesmire példa a jazzben is: legendás formációk, például a Chet Baker-Gerry Mulligan páros, felbomlásuk után néhány évtizeddel újra összeálltak egy-egy koncert vagy turné ere­jéig. Leginkább a nosztalgia, manapság üzleti érdekek is mozgatják az efféle retro-kez­de­mé­nyezéseket – pedig ha van folyó, amelybe nem lehet kétszer bele­lép­ni, a jazz az.

Lehetett volna a cím az is: négy dzsesszkoncertről, a múlt héten ugyanis ennyit rendeztek Debrecen­ben véletlenszerű egybe­eséssel. Van, amikor a vé­letlenek úgy esnek egybe, hogy félév alatt sem kerül sor ennyi dzsesszkoncertre – de hát a véletlennek az a jellegzetessége, hogy nem kiszámítható. Így hát egy telt házas hangverseny he­lyett a közönség megoszlott a négy rendezvény között, minden szervezőben meg­erősítve a vélekedést, hogy nincs igazán szükség a dzsesszmuzsikára.

Debrecenben hosszú időn át egyetlen ze­nekar, a Debreceni Dzsesszegyüttes számí­tott a dzsesszmuzsika reprezentánsának. Az egykori alapító és vezető, dr. Kiss Ernő szo­morú halá­lával ez a hagyomány megsza­kadt, s pár éven át csak szórványos kísérle­tezések jelezték, hogy a dzsessz, mint élő ze­ne, nem halt ki teljesen a városban. Újab­ban azonban biztató fejle­mé­nyek utalnak arra, hogy mind nagyobb számban akadnak olyan muzsikusok, akik figyelme az improvizatív zene felé fordult.

A hazai jazzélet szenzációjaként hirdették a plakátok a Budapest Big Band bemutatkozó hangversenyét a kongresszusi központba. Nem túlzás a minősítés: ha valami egyáltalán szen­záció lehet egy kis ország kisebbségi zenéjében, akkor az első professzionális nagyze­nekar megalakulása annak tekinthető.

Már a kezdet rendhagyó volt: a nyugatnémet nagybőgős a turné első helyszínén, köz­vetlenül a koncert előtt találkozott magyar partnereivel, sem próba, sem megbeszélés nem előzte meg fellépésüket.

Több ígéretes kezdeményezés mutatja, hogy a nehezedő gazdasági feltételek ellenére is adódnak életterek a jazz számára. A Magyar televízió és a Vígadó közös sorozata, a Budapesti Tavaszi Fesztivál jazzhangversenyei és a Bartók Béla zenei szakiskola jazztanszakának országos turnéja kiemelkedő jelentőségű eseményei voltak az évadnak.

Tévéklub a Vigadóban

Billy Taylornak és nyolcvanévesnek kell lenni ahhoz, hogy egyetlen este annyi sztár vonuljon fel a színpadon, mint az Egyesült Államokban a jazz rendkívüli és meghatalmazott nagy­követeként tisztelt zongorista, zeneszerző, szervező, műsorvezető tiszteletére történt.