Koncert

Jeles alkalomnak adott helyt a Magyar Rádió márványterme: a Bartók adófőszerkesztőség ünnepi hangversennyel köszöntötte a hatvan éve, 1939. július 13-án született Szabados György zongorista-zeneszerző-zenekarvezetőt.

A Missouri név ezúttal nem az amerikai folyót jelöli: egy kilencta­gú, énektanárokból ala­kult debrece­ni együttes mutatkozott be ezzel az elnevezéssel augusztus 25-én este a városi ta­nács hangulatos falai kö­zött, a „Zenélő udvar" sorozat zárá­saként.

Debrecenben tetszhalott állapotba került a jazzélet. Különböző kulturális intézmények pró­bálkoznak ugyan alkalmi koncertek szervezésével, de vagy a hírverés hiányos, vagy a hely nem eléggé vonzó, mindenesetre kevés átütő esemény jegyezhető fel az utókor falára. Épp ezért érdemel különös figyelmet az, ami vasárnap este a Sikk Klubban történt.

Lehet egy nagyobb ajándék a dzsesszkedvelőnek, mint egy hétvégét a fővárosban tölteni? Mármint a dzsessz fővárosában. New York az igéret földje, televény és humusz, bölcső és koporsó. Mindig vannak klubok, ahol világsztárok játszanak, és a nevenincs helyeken is olyan muzsikusokba bukkan a látogató, hogy képtelen ellenállni a pincér marasztaló szavának. New Yorkban a mítosz valóság, a dzsessz az elképesztően sokszínű kulturális paletta meghatározó alkotóeleme. Persze hol legyen az, ha nem éppen itt?

Az év dzsesszkoncertjeként hirdették a szervezők a Jazz at Lincoln Center Orchestra és Wynton Marsalis trombitás fellépését, és ami a nevek csengését illeti, aligha valószínű, hogy valami is felülmúlná az amerikai big band magyarországi bemutatkozását.

ÖRVENDETES TÉNY, hogy a budapesti tavaszi fesztivál szervezői tágabban értelmezik a zene fogalmá,t és a dzsessz műfajának is helyet biztosíta­nak a rendezvények sorában. Mégpedig reprezentatív igénnyel, hiszen a Benkó Dixieland Band, Szabados György és Deseő Csaba neve a kortárs magyar dzsessz különböző, de meghatározó törekvéseivel kapcsolódott össze; egy-egy neves külföldi előadó vagy együttes meghívása pedig a műfaj nemzetköziségét hiva­tott példázni.

Úgy robbant be Charles Lloyd az amerikai jazzéletbe, mint előtte senki. Fellépése az 1966-os Monterey popfesztivál revelációja lett, a koncertről készült Forest Flower című lemeze pedig elsőként érte el az egymilliós példányszámot. Zene és közönség találkozá­sá­nak kivételes pillanata volt ez: a rock és a nem nyugati zenekultúrák elemeit felhasználó impulzív játéka a fiatal, alternatív értelmiségi közönség kultikus figurájává avatta a sza­xofonost.

Kortárs, kísérletező dzsessz helyi erőkkel. Heidelbergi zenészek Debrecenben.