Koncert

Jazzfúzió, hip-hop, drum’n’bass, nu jazz, tánczene – ilyen címkékkel látta el az amerikai sajtó a svájci születésű francia trombitás lemezeit, némi tanácstalanságról árulkodva an­nak megítélésében. Nem csoda: az ottani jazzélet mindig kétkedve figyelte, önmagához mérte azt, ami jazz címén Európában történik.

A debreceni dzsesszklub tavaszi programjába illeszkedett a Mini együttes koncertje. Török Ádám kvartettje a hatvanas-hetvenes évek fordulójának magyar beatzenei életében kétségte­lenül progresszív szerepet töltött be, bár igazán soha nem sikerült áttörnie az elszigeteltség nehezen omló falait.

Budapesten járt a király, a jazz koronázatlan uralkodója. Tízezer ember hallgatta a 63 éves trombitást a Budapest Sportcsarnokban az ősz legjelentősebb könnyű(?)zenei hangversenyén, tízezer zenerajongó sokáig fantasztikumnak számító vágya teljesült ezen az emlékezetes estén. Miles Davis, a jazz legnagyobb élő egyénisége a magyar fővárosban is megmutatta, miért tartják a műfaj klasszikusának.

Sokak számára a dzsessz ma is egyenlő a dixielanddel. Pedig a század eleji New Orleans archaikus zenéjének értéke éppen megismételhetetlenségében rejlik: mai művelői, különösen Európában, csupán stílusjegyeinek variálgatására vállalkozhatnak. S ezek a stílusjegyek meglehetősen kötöttek, szigorúak; éppen ezért nem tekinti dzsessznek a mai dixielandet a muzsikusok többsége, hanem olyan ételnek, amely felmelegítve elveszíti eredeti ízét.

Vajon min múlik az, hogy a jazz világsztárjai közül kinek az útja érinti Magyarországot? Régebben, a hetvenes évek elején a műfaj klasszikusait ismerhette meg a közönség az Erkel színházbeli hangversenyeken.

Aztán a vidéki rádiós fesztiválok rendszerének kialakulásával a főváros jazzkedvelőinek jó ideig nélkülözniük kellett a jelentős koncerteket, míg a Budapest Sportcsarnok felavatása meg nem teremtette a lehetőséget a tömeges, monstre hangversenyek rendezéséhez.

Ha azt mondjuk, az ország fővárosa, a Potomac-parti településre gondolunk; ha azt mondjuk, a jazz fővárosa, Manhattan felhőkarcolói vetülnek képzeletünk vásznára. A jazz dolgában New York ma is az eredő és a végpont; mégis, intézményrendszerével Washington olyasmit képes nyújtani, amire a "szomszédos" metropoliszban aligha akad példa.

Keith Jarrett, a világhírű dzsesszzongorista fellépése ideális körülmények között, a legnagyobb rendben és békességben zajlott le Budapesten. A közönség pisszenés nélkül ülte és lelkesedte végig – négy ráadással – a két és fél órás koncertet, az odaadó figyelemtől inspirált művész pedig megnyugodva rögzíthette magában: a magyar fegyelmezett népség.

NÉGY DÁTUM: február 6., március 6., május 6. és jú­nius 11. jelzi, hogy a Magyar Televízió immár nemcsak tét­len szemlélője, hanem ösztön­zője is kíván lenni a hazai dzsesszélet ala­kulásának.