Koncert

Aki képes arra, hogy üres borosüvegből és félig telt üdítős palackból zenét csaljon elő, meg­érdemli a figyelmet. Aki arra is képes, hogy zenével mosolyt lopjon az emberek arcára, azt már a mágusoknak kijáró tisztelet illeti.

Jiri Stivin efféle csodalény: zenét fakaszt minden lehetséges eszközből, ami a keze ügyébe kerül; szellemes ötleteivel, burjánzó gegjeivel pedig nemcsak mosolyra, de harsány hahotázásra készteti a humorra mindig fogékony közönséget.

A népszerű Diótörő szvit eredeti és jazz-zenei változatát egy este, két zenekar előadásában is hallhatta a debreceni koncert közönsége.

Kiszabadult a magyar jazz szelleme a palackból: a fiatal muzsikusok nyelveket beszélnek, bátran utaznak, külföldi kapcsolatokat építenek. A napokban két hazai zongorista francia szaxofonossal turnézott az országban.

Hang. Más néven: tónus. Lehet valaki bármilyen képzett zenész, hangszeresként a dzsessz­ben akkor szerezhet nevet magának, ha egyéni hangzással teszi megkülönböztethetővé játékát. A norvég Jan Garbarek ilyen előadó: két hang után felismerhető metsző élességű tónusa. Ilyen értelemben egyedülálló jelenség napjaink európai dzsesszéletében. Egyedi stílusa a 70-es évek közepén alakult ki, azóta lényegében változatlan.

A dzsesszmuzsika történe­tében nem új keletű vonás a tájékozódás egzotikus zenei kultúrák irányába. Az ötve­nes években kezdődött az a folyamat, amely arab, indiai, tibeti stb. zenei elemek be­vonásával igyekezett tágítani a dzsessz kifejezési eszközeit. John Coltrane, Sun Ra, Don Cherry vagy újabban John McLaughlin és Jan Garbarek kezdeményezései említhetők mindenekelőtt a sikeres szintézisek között, amelyek valóban új, addig nem tapasztalt ered­mények­kel gazdagították a műfaj stiláris jegyeit.

Szűkülő anyagi források, csökkenő fellépési lehetőségek és apadó figyelem szorításában ren­dezi meg – idén március 5. és április 5. között – a Magyar Jazz Szövetség a Magyar Jazz Ün­nepe rendezvénysorozatot, amelynek keretében pár éve a fővárosi és vidéki, sőt határon túli helyszíneken mintegy másfél tucat együttes kap lehetőséget a bemutatkozásra. A fellépés díját a szövetség állja, az egyetlen feltétel, hogy a szervezők a „központi” zenekaron kívül helyi együttest is felléptessenek – már ahol létezik egyáltalán.

A MŰFAJ EREDETE, sa­játos fejlődéstörténete miatt a dzsessz kiemelkedő, stílus­teremtő sze­mélyiségei mind­eddig „szinte kizárólag ame­rikai muzsikusok voltak. A hetvenes évek hozták el azt a változást, amely nagyobb teret, lehetőséget nyitott meg elsősorban az európai, de a japán zenészek előtt is.