Ez az írás arról szól, ami valójában nincs is. Magyar jazz van a Kárpát-medencében, előfordul Európában, de az Egyesült Államokban nem létezik. Amerikában persze német, perui vagy ugandai jazz sem létezik, Amerika szinte kizárólag csak az amerikai jazzt ismeri (el). Más égtájakról érkező muzsikusok úgy válthatnak belépőt a kontinensnyi ország jazzéletébe, ha letelepednek, és amerikaiként tagozódnak be annak rendjébe.
Az élet szép. Hogyan is lehetne másképp, ha valaki olyan rendkívüli adottságokkal jön a világra, mint Dianne Reeves amerikai jazzénekesnő? A világszerte ünnepelt művész nem véletlenül választotta legutóbbi lemezének címéül a létezés dicséretét: népszerűsége nem kis mértékben pozitív életszemléletének köszönhető. Hét évvel ezelőtt forró hangulatú koncerten mutatkozott be a Müpa közönségének; újabb fellépése hűséges muzsikustársai kíséretében ahhoz hasonló, páratlan zenei élményt ígér.
A név. A folyó New York államot észak-dél irányban átszelő, hegyek karélyával szegélyezett völgye. Mindannyian arrafelé laknak, városi zenét játszó muzsikusokként költöztek vidékre, hogy ihletet merítsenek a csendet, nyugalmat árasztó természetből. Amely, mint mondják, arrafelé különleges energiát sugároz.
Vajon mi a titka annak, hogy valaki nyolcvanadik évéhez közeledve is töretlenül élvezi a közönség rokonszenvét, és folyamatosan a legnépszerűbb muzsikusok közé sorolják? Mint tették legutóbb az amerikai Jazz Times magazin olvasói, akik zongoristaként, zeneszerzőként és együttesével is a legjobbnak választották.
Sokan bizonyára szívesen alkalmaznák a receptet, ha a kezükben volna. Pedig nincs rejtély, a megfejtés két szó: Chick Corea.
© turigabor.hu
