Jazz Magyarország

Szükségszerű volt a találkozás. Az amerikai eredetű, évtizedeken át tánctermek, lokálok, éttermek, klubok szórakoztatóigényeit kielégítő jazzmuzsika története összeforrott a vendéglátással.

Négy éve halt meg Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongora­művész. Szelleme és öröksége tanítványaiban él tovább. Adyton címmel szerveztek tábort Nagymarosra.  

Az idősebbek még emlékezhetnek a Jazz Forumra, a Nemzetközi Jazzszövetség Varsóban angol, német és lengyel nyelven kiadott magazinjára. A kéthavonta megjelenő lap az 1970/80-as években jószerivel az egyetlen nemzetközi orgánumként a magyar jazz eseményeiről (is) rendszeresen hírt adott.

Magyarországon a hetvenes években sajátos, ellentmondásos formában jelentkeztek azok a ten­denciák – a stiláris kötöttségek megszűnése, az önkifejező és a szórakoztató vonulat szét­válása, a jazz és a különböző zenekultúrák ötvöződése –, amelyek az évtized nemzetközi jazzéletét meghatározták.

Kultúrák találkozásánál, New Orleans szórakozó negyedeiben, századunkkal egy időben szüle­tett, s szédületes gyorsasággal jutott fel a bordélyházak bárjaiból a koncertpódiumok magasla­taira. Átlag tízévenként bújt újabb stílus köpenyébe, s az előzőt mindig ledobta magáról: rag­time, blues, dixieland, swing, bebop, cool, west-coast, free, dzsessz-rock váltotta egymást, egyúttal történelmi korszakokat is jelölve a maguk módján.

A Budapest Music Centre hivatalos avatóünnepségét követően a Modern Art Or­chestra koncertjével vehette birtokba a közönség a főváros új jazzklubját.

Új hang a magyar jazz fiatal tehetségekben bővelkedő mezőnyében a 2004-ben alakult Special Providence együttes. Első CD-jük Space Café címmel nemrégiben jelent meg.

A zenei tehetség nem mindig párosul szellemi magasrendűséggel. Ritka az olyan mu­zsikus, aki írástudóként is nyomot hagy maga után. Szabados György a kevesek egyike.

Debrecenben koncertezett szerda este a magyar zene egyik eredeti tehetsége. Vonattal ér­ke­zett a városba, mert a rendezőknek nem futotta szállítási költségre. Szaxofonjait maga cipelte, de még mindig jobban járt, mint bőgőse, aki behemót hangszerével ugyancsak furcsa látványt nyújthatott a Hajdú expresszen. A legké­nyelmesebb szerep a dobosnak jutott: rá a vonatje­gyek gondozása maradt, mert kölcsönhangszeren játszott a koncerten.

Márpedig a jazznek elmélete is van, nemcsak gyakorlata. Az akadémikus magyar zene­oktatás ugyan sokáig nem vett róla tudomást, de egy idő után kénytelen volt szélesebbre tárni a ka­pukat, és befogadni, megengedni, netán elismerni azt, amire csak részben alkalmazhatók az európai esztétika normái. Az afro-amerikai eredetű zene mára polgárjogot nyert, elméletét és gyakorlatát a legmagasabb szinten oktatják Magyarországon.