Jazz Magyarország

Viszonylag megszaporodott mostanában a jazzel foglalkozó újságcikkek, rádióműsorok száma. A tömegkommunikáció figyelme nem véletlenül fordult e sokáig tiltott gyümölcsként kezelt zenei ág felé: az utóbbi évtizedben minden korábbinál nagyobb népszerűséget ért el Magyarországon is. A popzenével elégedetlen fiatalok egyre szélesebb rétege "fogyasztja" zenei táplálékként a jazzt is, megélénkült a koncert- és klubélet, több hanglemez látott napvilágot.

Mire e sorok megjelennek, eldőlt: bezár-e a budapesti jazzélet egyik fontos objektuma, a Newport hanglemezbolt. Július elején eb­béli szándékának adott hangot az üzlet tulaj­donosa, nem rejtve véka alá: súlyos gazda­sági megfontolások késztetik erre a lépésre. A lemezek rendkívül magas ára miatt a vá­sárlókereslet lecsökkent, a piac beszűkült. A bolt már csak ráfizetést „termelt".

Mondhatnánk, magánügy. Egy üzlet meg­szűnt, majd nyílik másik. Az élet nem áll­hat meg.

Négy évvel az első, tatabányai és két évvel a második, szolnoki találkozó után Szek­szár­don harmadszor is tanácskozásra gyűltek össze a magyar jazzklubok vezetői, képviselői.

Mezei Szilárd közösségi alapú szabad zenei nyelve  

Mit ér a jazz, ha magyar? Vannak, akik szerint többet, mint külföldi árfolyama. Sok tehetsé­ges, jól képzett zenész lépett a színre az utóbbi évtizedekben, akikről a velük vendégként játszó külföldi muzsikusok rendre felsőfokban nyilatkoznak – a nemzetközi áttörés mégis várat magára.

Néhány éve, a varsói jazz jamboree alkalmából rendezett konferencián a jazz és a menedzselés kérdése volt a téma. A Jazz Forum által szervezett eszmecserére sok tekintélyes fesztiváligazgató, műsorvezető kapott meghívást. A vita végén többüket - így a hágai, a pori, a molde-i fesztiválok vezetőit - megkerestem, s arról érdeklődtem tőlük, hogy rendezvényeiken miért nem találkozni magyar muzsikusok nevével.

Nem szakadt meg a folyamat: a Népművelési Intézet és a József Attila Művelődési Központ jóvoltából 1985 októberében ismét véleménycserére gyűltek össze az ország jazzklubjainak arra hajlandóságot mutató vezetői. A színhely ezúttal Salgótarján volt, az a város, amelyik élénkülő jazzoktatásával hívta fel magára a figyelmet.

Nem lehet mindenki király (Joe King Oliver), sem herceg (Duke Ellington) de még csak gróf (Count Basie) sem. Az ember, ha zenész is, leginkább halandónak születik, bár ha ez történetesen cigánycsaládban esik meg, nagy valószínűséggel valami különleges is jár vele. Horváth József esetében ez a „Pluto” ragadványnév lett, amelyet apjától örökölt testvéreivel egyetemben.

A Fabrik Hamburgban és a Knitting Factory New Yorkban. Valaha a Kassák Klub Pesten, ma a Fonó Budán. A hely, a név változhat, a jelenség búvópatakként mindig a felszínre tör. A más. A szabálytalan. A rendhagyó. Az alternatíva.

(Fotó: Czabán)

Zene nélkül nincs kritika, a kritika pedig nélkülözhetetlen része a zene szellemi környe­ze­tének.