Fesztivál Debrecen

Elhangzottak az utolsó akkordok, eltávoztak az idegenek is a városból: túl vagyunk a 12. deb­receni dzsessznapokon. A tudósító jubilál: tizedszer ír beszámolót a legnagyobb hazai dzsesszfesztiválról, s olyan szempontokat, módszereket, érveket keresne cikkéhez, amiket az évek során még nem alkalmazott. Nincs könnyű dolga. Arról eleve le kell tennie, hogy érdem­ben taglaljon minden produkciót; így hát, a lényeghez közelítve, csupán arra szorítkozhat, hogy néhány általánosabb művészi és szervezési kérdésre irányítsa az olvasók figyelmét.

Második évtizedébe lépett az idén a legrangosabb hazai fesztivál. Négy napon át, a meg­szo­kottól eltérő időpontban, július végén rendezte meg a Magyar Rádió és a Kölcsey Művelődési Központ a XI. Debreceni Jazznapokat.

A tizedik fesztivál Debrecenben

Hál’ istennek nincs már arra szükség, hogy bizonygatnunk kelljen a műfaj létjogosultságát, s örvendeznünk amiatt, hogy ismét sikerrel rendezték meg a debreceni dzsessznapokat. A kriti­kusnak sem kell meghatódnia: a zene és a rendezvénysorozat hozzánőtt a városhoz.

Kezdjük azzal, amivel máskor befejezzük: a IX. debreceni dzsessznapok méreteiben és szín­vonalában minden eddigit felülmúlt, a közönségnek minden este rendkívüli zenei élményekben lehetett része. A rendezvényre 14 országból 170 muzsikus érkezett, köztük élvonalbeli európai zenészek, s 15 hangversenyen 33 formáció lépett a pódiumokra.

Szeptember 5-én, szerdán este hét órakor a Bartók Te­remben megkezdődik a deb­receni dzsessz­napok rendez­vénysorozata. Akik 1973 óta figyelemmel kísérik a dzsessznapok sorsának alaku­lását, örömmel tapasztalhat­ják, hogy ma már Debrecen ad otthont az ország legna­gyobb szabású dzsessztalálkozójának. S csak elismerés il­letheti a város kulturális ve­zetőit azért a törekvésért, hogy a ma még mindig kissé perifériális művészeti ágat felkarolják, s évenként bizto­sítanak fórumot legújabb eredményeinek bemutatásá­hoz, népszerűsítéséhez.

Érdemes lenne egyszer a kulisszatitkaival is foglalkoz­ni annak, hogyan szervező­dik meg egy magyarországi dzsesszfesztivál, kik, miért és mennyiért vállalják a fel­lépést, milyen mun­ka hárul a rendezőkre, miféle tényező­kön múlik a koncertsorozat sikere és színvonala. Érde­mes lenne, mert ezek ismere­te vagy figyelembe vétele nél­kül aligha lehet valós képet, reális ítéletet alkotni egy ilyen nagy rendezvényről.

A nézőtéren százak lába ring ütemesen, a testek szin­te görcsbe csavarodva köve­tik a szaxo­fonos hátraha­nyatló alakját, aki hangsze­rével néhány percre minden más hangot elnyom, a bőgős ütemes brummogással próbál kibújni a hangkulisszák mö­gül, de ez csak a bőrökkel vi­askodó dobosnak sikerül pár másodpercre, hogy az­tán rögtön átadja helyét a szélsőségeket harmóniába foglaló zongora hangjának.

(Helyszín) Páratlan méretűnek, a magyar dzsessz legnagyobb seregszemléjének nevezte a mű­sorfüzet az idei, hatodik debreceni jazznapokat. Nem túlzás a felsőfok használata: az 1972-es indulás óta a debreceni találkozó valóban az ország legnagyobb szabású dzsesszrendez­vényévé nőtte ki magát, amely mind méreteiben, mind színvonalába felülmúlja a hasonló össze­jö­veteleket.

Dzszessznapok Debrecenben

Túl vagyunk hát az ötödiken is. Ha nem dzsesszről lenne szó, aligha bírná el az évszám, hogy bármiféle jubileumot kerekítsünk belőle, így azonban a szokásosnál jobban kell örülnünk annak, hogy immár ötödik éve rendeznek Debrecenben dzsessznapokat, ráadásul egyre ma­gasabb színvonalon.