Népzene

Debreceni beatzenekar a televízióban

Tizenötödik alkalommal rendezték meg Nagymaroson a Regejáró Misztrál Fesztivált

Jöttek, ha nem is számolatlanul: közeliek, távoliak, fővárosiak, hátizsákosak, magányosak, gyerekesek, tolószékesek, rasztások, tarsolyosak, suzukisok, volvósok, kutyások, apácák. És a második nap jött az eső is, amely fedél alá kényszerítette a találkozó közönségét.

Mikes Kelemen hajda­nán levelekben címzett üzeneteket képzeletbeli nagynéniéhez; korunk ide­genbe szakadt patriótája már a technika legkorsze­rűbb eszközeinek segítsé­gével adhat hírt sorsáról.

Így érkezett egy nap mű­soros kazetta Finnország­ból Debrecenbe. Feladó­ja Joób Árpád, a Délibáb népzenei együttes egykori vezetője, aki negyedik éve Helsinkiben tanít zenét, de, mint a híradásból ki­tűnik, nem hagyott fel a magyar népzene műve­lésével sem.

Egy népi énekes portréja

Egy kis énekesmadár ül velem szemben a széken: amikor megszólal, mintha körbe röp­dösne a szobában, úgy megelevenedik; amikor elhallgat, pihen mozdulatlan. Özvegy Balázs János­nénak hívják, s arról nevezetes, hogy gyönyörűen énekel. Hetvenéves korára, augusz­tus 20-án meg is kapta érte a Népművészet Mestere ki­tüntető címet.

A Délibáb együttes tíz éve

Ünnepi eseményre gyüle­keztek az érdeklődők május 12-n a Kölcsey Művelődési Központ színháztermében, ahol fennállásának tizedik évfordulója alkalmából a debreceni Délibáb népzenei együttes adott műsort.

A kicsinyke színpad előtt égő gyertyák, a színpad ol­dalán négyzet alakú fekete tábla, rajta tizenegyszer tizenegy gyertya. Fekete nadrág­ban, bő ujjú ingben nesz­telenül megjelennek a ze­nészek, s a lángok fényénél játszani kezdenek. A debreceni Karikás népze­nei együttes bemutatkozó koncertjét tartja a Kodály teremben.

A magyar kulturális élet sajátos jelensége volt – s ma is az – a néhány évvel ezelőtt szárnyra kapott nép­zenei mozgalom, amely a né­pi kultúra iránti érdeklődés növekedésével párhuzamosan bontakozott ki, s a fiatalabb generációk közvetítésével is­mét a népzene felé fordította a társadalom figyelmét. Az egymás után alakult ifjú együttesek (Sebő, Muzsikás, Vízöntő, Mákvirág) felkutat­ták a népzene ma is élő rétegeit, s maguk is avatott tolmácsolóivá váltak.

Ott fekszik az ágyon, Magyari Gyula debreceni ci­gányprímás kórházi ágyán a fénykép, s beszélgetésünk közben a jelenbe varázsolja a múltat, a közel fél évszá­zaddal ezelőtti időt: egy csa­lád történetének fényes lap­jait.