1990

Már megint napirenden van a pisztolyok ügye. Az Alkotmánybíróság törvénytelennek minő­sítette a belügyminiszter korábbi döntését, s így mindenki szépen vissza­kaphatja a személyes biztonságát szolgáló hatlövetűeket.

Volt KISZ- és MSZMP-funkcionáriusokat, rendőröket, katona­tiszteket is érint ez a rendelkezés; azokat, akik a múlt rendszer hűséges szolgálatával érdemelték ki a kegyet.

A konkrét program még nem készült el, de a tézi­seket már kidolgozták - hangzott el tegnap a kor­mány privatizációs terveit ismertető sajtótájékoztatón. A lényeg: különböző technikákkal kívánják magán­kézbe adni az állami tulajdonban lévő javakat.

A 2400 milliárd forintnyi va­gyonból tavaly és az idén mind­össze 200 milliárd talált és talál gazdára: a maradék 2200 mil­liárd kiárusításra vár.

Új fogalom vonult be politikai szótárunkba: a polgá­ri engedetlenség. Így nevezték el a szál­lí­tók akcióját, amellyel blokádot vontak a városok köré, megbénítot­ták a közlekedést, és szinte hadi állapotot teremtettek az országban.

Műsorváltoztatással iktat­ta programjába vasárnap este a televízió azt a fórumot, amelyen a kormány négy tagja válaszolt az újságírók kérdéseire. A beszélgetés a kormányzat most el­készült hároméves gazdasági stratégiai tervét lett volna hivatott bemutatni.

Érdekes: ebben az országban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a rendszer­változás sze­mélycserék nélkül megy végbe. Többen megdöbbenéssel veszik (pontosab­ban nem veszik) tudomásul azt, hogy itt-ott leváltanak embereket, hogy a kormány­zat a felügyelete alá tartozó intézmények, vállalatok élére saját hatáskörében új veze­tőket nevez ki. Mint történt az például a filharmónia vagy a hanglemezgyár esetében.

Írjuk a történelmet. Beléptünk a demokráciába, kormányalakításról, koalícióról, „válság­ke­zelő" prog­ramról tárgyalunk, tervezzük a re­mélhetőleg szebb jövőt. E jövő ré­sze kell, hogy tegyen a vidék ébre­dése, a nyolctized Magyarország akaratának, önmagára találásának me­g­nyilatkozása.

Sokféle visszajelzés érke­zett múlt heti, Enyém, tied című kommentáromra. Vol­tak, akik egyetértésüket fe­jezték ki, de akadtak olya­nok is, akik vállalkozóelle­nesnek minősítették sora­i­mat. Egyik olvasónk egye­nesen becsületbeli kérdésnek tekintette a korrekciót, bű­nömül róva fel: megsértet­tem egy társadalmi réteget.

Magyarország ismét a tör­ténelmi tévedés állapotába került. A politikai élet szín­képéről hiány­zik a baloldal. Baljóslatú, de mindeneset­re beláthatatlan következmé­nyei lehetnek ennek a hely­zetnek.

Az embernek mindig van oka rá, hogy valami ne szeressen lenni. Nem szerettem volna baszk lenni Spanyolországban, néger Amerikában, zsidó Németországban, arab Izraelben, vietnami Észak-Vietnamban, litván Litvániában, magyar Ro­mániában. A világ a mai napig képtelen tudomásul venni a mást, a másságot, a kisebbség jogait.

Most török nem szeretnék lenni Bulgáriában.

Közeleg a karácsony: kitört a vásárlási őrület az embereken. Mindenfelé kereskedőutcák nyílnak, az üzletekben egymást tapossák a vevők; mintha kény­szerítenek őket, úgy iparkodnak nyakára hágni pén­züknek.