2000

Ha már ott vagyunk, könnyű az eligazodás: a New York Times pénteki ajánlójában külön oldal ismerteti a pop- és a dzsesszprogramokat. Átlagos hétvégén nincsenek fesztiválok, különleges koncertek; hallgatnivalót a klubok k­ínálnak, a közép-európai számára zavarba ejtő mennyiségben.

Junior Mance

Ideje már, hogy néhány szót szóljunk Dave Douglasról, napjaink sokoldalú, kísérletező szellemű trombitásáról-zeneszerzőjéről.

Ez is csak tréfa volt, mint annyi más, ami az örök komédiás nevéhez fűződött. Jóllehet 1901. augusztus 4-én született, menedzserével egy bolondos napon kitalálták, mennyivel másképpen, hangzana, ha azt mondanák: 1900. július 4-én (a századfordulón, a függet­lenség napján) jött a világra.

A San Franciscó-i Miller Freeman Books kiadó All Music Guide to Jazz című kötetének har­madik kiadása 1380 oldalon 1700 muzsikus 18 ezer lemezét ismerteti.

Hanghű körökben alaptétel, hogy míg a mikrobarázdás lemez minőségi szempontból forradal­masította a hangvisszaadást, a CD megjelenése mennyiségi ér­telemben hozott változást a hanghordozók terjedésében.

Az ortodox bakelitlemez-pártiak legfőbb érve a digitális hangrög­zítéssel szemben a hangzás ri­deg, személytelen volta, ám tény, hogy másfél évtized alatt az ezüstlemez csaknem teljesen ki­szorította a piacról a hagyomá­nyos lemezt, s a fejlődés útja be­láthatatlan.

Washington – Ami a politikai és gazdasági elzártság miatt évtizedeken át aka­dá­lyokba ütköző, tetemes anyagi áldozatokkal járó erőfeszítéssel volt csak elérhető, az évezred végére az elektronikus világháló révén gombnyomással működtethető valóság lett: a Kárpát-medencében élő ember is a dzsessz nemzetközi vérkeringésének részévé vált.

A vitaindító cikkben Friedrich Károly védekező alapállásból indított mondván „egy szociológus biztosan jobban, vagy másképpen ítéli meg a témát”, de aztán hamar eljutott az előző rendszerrel kapcsolatban időnként hangoztatott tételhez: más volt az élet a kétforintos kolbász idején, a jazznek is nagyobb tér jutott az emlékezetes három t-ben megtestesülő „kultúrpolitika” regnálásakor.

(Washington) Nők a színpadon. Fehérek, feketék, szőkék, barnák, csinosak, tel­tek. Főszereplők: az V. Mary Lou Williams női dzsesszfesztivál művészei a washing­toni Kennedy Központban. Három este háromszor öt együttes. Nevek, amelyeket Euró­pában, Magyarországon is ismernek a beavatottak; és nevek, amelyekről Ame­ri­ká­ban is kevesen hallottak.