Interjú

1910

Budapesten született 1939-ben. Zenét magánúton tanult. Első együttesét 1955-ben alakí­totta meg. 1962-63-ban már free koncerteket adott, szinkronban az amerikai avantgárd törekvésekkel. Saját zenei nyelvezetének kialakításában erőteljesen épített a magyar népdalok parlando-rubato gyakorlatára és a keleti aszimmetrikus ritmusokra.

1932

1931

Ha nem volna sértő egy ötvenéves emberre, azt kellene róla mondani, hogy a magyar jazz fenegyereke. Az ötvenes években robbant be a magyar könnyűzenei életbe, sokáig a leginkább négeres ízzel zongorázó magyar jazzmuzsikusnak tar­tották. Az ígéret azonban nem vált teljesen valóra: a vendéglátóipar, a kon­certjazz és a tanítás által behatárolt vonalak mentén ka­nyargó pályája nem hozta el azt az elismerést, ami tehetsége alapján megilletné.

1948

A legnehezebb hangszert, a pozant választotta. 1964-67 kö­zött elvégezte a Bar­tók Béla kon­zervatóriumot, 1967-70 kö­zött a Zeneművészeti Főiskolán folytatta ta­nulmányait. Köz­ben 1966-69 között a jazztanszakon szerzett diplomát. Kez­detben saját együttesét vezette, majd különböző formáci­ók­ban ját­szott. Volt a Binder e­gyüttes tagja, emellett újra ala­pította önálló zenekarát. A jazztanszak tanára, az ismert jazzénekesnő, Bontovics Kati férje.

("Szeretem a most gondolatát")

Az amerikai kulturális örökség őrzésének és ápolásának kiemelt intézménye a Washing­tonban székelő Smithsonian Institute, amely több múzeumot és gyűjteményt foglal magába.

1939

A jazzben ritka instrumentumot, a hegedűt, illetve a mélyhege­dűt választotta hangszeréül. A hazai jazzéletbe a hatvanas évek elején, a Dália-korszakban kap­csolódott be. Szinte kezdettől fogva saját zenekarait vezeti; az évek során több formáció élén játszott, s mint szólista sok magyar és külföldi együttesben szerepelt. Ízes hegedűjátékával jelentős helyet vívott ki magá­nak a magyar jazzéletben.

1954

("Sztárokkal nem foglalkozunk")

(Forrás: Internet)