Jazz Világ

Magyar jazz van Magyarországon, előfordul Európában, de az Egyesült Államokban is­meretlen fogalom. Nem a hátrányos megkülönböztetés miatt: Amerikában spanyol, német és lengyel jazz sem létezik.

Budapesten tartotta éves közgyűlését és konferenciáját a Europe Jazz Network. A harmincegy ország fesztiváljait, klubjait, szövetségeit és szervezőit tömörítő EJN nemcsak a jazz érdekképviseletét látja el. Az Európai Unió támogatásával indított programjai a modern társadalmak problémáira is megoldást keresnek.

(Fotó: EJN)

Amerikai ösztöndíjam utolsó néhány napját egy régi debreceni jazzbarát meghívására Saint Louis-ban töltöttem. Felkerestük a világ egyik legnagyobb hanglemezboltját, hallgattunk jazzt a Jazz at the Bistro nevű helyen, és két estét is eltöltöttünk az ottani Broadway két, egymással szemben lévő blues-kocsmájában. Voltak élményeink.

Utolsó amerikai napjaimban igazi meglepetés ért: november 28-án Thanksgiving dinner-re hívott az Ausztriából tíz éve Harlembe települt Andreas Scherrer impresszárió (Company of Heaven) és felesége, Judith Insell brácsaművész. 

A New York Times kritikusa tíz évvel ezelőtt úgy vélte, a jazz megújulása a skandináv országokból, elsősorban Norvégiából várható. A jóslat nem teljesedett be, a norvég jazz nem törte át a falakat, ellenben rendkívüli mértékű aktivitás bontakozott ki Man­hattanben és az egyre inkább fontos jazzközponttá váló Brooklynban.

Az ember New Yorkban igyekszik minél több helyszínre eljutni, de be kell látni, hogy ez lehetetlen. A napilapos formátumú, ingyenes The New York City Jazz Record havilap 180 címet sorol fel, ahol rendszeresen vagy időnként jazz hallható.

A jazz történetéről nem lehet beszélni New Orleans említése nélkül. A Katrina hurrikán által 2005-ben nagymértékben sújtott, azóta újjáéledő déli város egy ideje gondosan őrzi hagyományait. Ennek jegyében rendezték meg a múlt hétvégén a Treme Creole Gumbo Festivalt a Louis Armstrong parkban.

A Fubright-ösztöndíjat ugyan a Rutgers Egyetem newarki jazzarchívumának látogatására kaptam, de amerikai utam hiányos maradt volna az első számú jazzképző intézmény felkeresése nélkül. A bostoni utat az is motiválta, hogy honfitársunk, Gárdonyi László volt a házigazdám és kalauzom, aki a zongora tanszék professzoraként oktatja a jövő jazzmuzsikusait.

A jazzkedvelő számára nincs nagyobb ajándék, mint néhány hónapot a világ jazzfővárosában tölteni. New Yorkba a naptár szerint beköszöntött az ősz, de a kellemes, napsütéses idő a nyarat marasztalja. A felhőkarcolók között, a klubokban és koncerttermekben nagyszabású rendezvények, évfordulós megemlékezések zajlanak. Pezseg a jazzélet.