Pop

Negyven éve, 1974. december 6-án lépett először közönség elé a Kossuth Lajos Tudományegyetem nagy előadótermében a debreceni Panta Rhei együttes, amely a progresszív rock/jazzrock stílus és a saját fejlesztésű szintetizátorok alkalmazásának hazai úttörőjeként írta be nevét a magyar rockzene történetébe.

Azon kevesek közé tartozik, akik­nek portréjához nem kell fényképet mellékelni: aligha akad ember Ma­gyarországon, aki nevét ne tudná azonosítani a hozzá tartozó arckép­pel. Ez a név szorosan összefonódott a magyarországi beatzene történeté­vel – múltjával épp úgy, mint je­lenével.

Az ősz beköszöntével négy új poplemez jelent meg gyors egymásutánban az üzletekben: az LGT, Generál, Neoton együttesek és Demjén Ferenc munkálkodásának eredményeit rögzítő albumok. Ez a négy lemez egyfajta keresztmetszetét adja a magyar pop jelenlegi törek­véseinek.

Minek ide szöveg?

Az egyetem előtt már ott pöfög a mikrobusz. Elsőként a roadok érkeztek meg: Bé­la, a környék talán legjobb technikusa, meg Gabó, a tu­laj és gépkocsivezető, aki átmenetileg a dobokat cserélte fel a vo­lánért, hogy saját járművén fuvarozza zenész kollégáit. Jönnek már a fiúk is, Kál­mán, András meg Csaba, fá­zósan összegörnyedve a hi­degtől és az álmosságtól.

Pacifista, humanista és katarzist szomjazó Koncz Zsuzsa Menetrend című nagylemeze. Nem a teenagerek lemeze, és nem is lehetne az.

De hiszen vannak néhányan, akik már huszonéves korukat is elhagyták, ám még mindig kitartanak a popzene mellett. Nekik készíti Koncz Zsuzsa újabb és újabb lemezeit.

Valójában azt kellett volna írni alcímként: a magyar popzene az 1980-ban kiadott nagyle­mezek tükrében – hiszen innen, Debrecenből csak arra vállalkozhatunk, hogy a lemezeket mi­nősítsük, s ezekből vonjunk le következtetéseket a műfaj egy esztendejéről. Kérdés persze, hogy ezek összességükben mennyire tükrözik a magyar popzene jelenlegi állapotát, szín­vonalát, erővonalait.

Régiek és újak

Hét órakor egyszerre alusznak ki a fények, sejtelmes félhomály borul a csarnokra, s 2300 torokból egyszerre szakad fel az üvöltés. Egy percre mintha kizökkent volna az idő, a fültépő hangorkán körülölel, felszip­pant, kilúgozza az agyat, csak a csönd marad belül. Az izgalom tetőpontján fénysugár hasít a sötétbe, s színpadra szökken Cintula, a disc jockey-k örökzöld üdvöskéje, hogy hervadhatatlan bájvigyorával bűvölni kezdje a mikrofont.

Fenyegető felhők tornyosultak Debrecen fölött, amikor május 27-én, szombaton délelőtt a 24-es járat eltérített autóbusza elindult, hogy a Budai Ifjúsági Parkba szállítsa az este fellépő együtteseket és felszereléseiket.

Visszatérő vendég Debrecenben a lengyel SBB trió. Ha jól számoltam, szeptember 26-án immár harmadízben adtak koncertet a városban, ismét szép sikerrel. A sportcsarnokot csaknem meg­töltő közönség nem csalódott bennük: komoly figyelmet igénylő műsoruk kivételes zenei ese­ményt jelentett.

Hosszú szünet után újra vetélkedőt rendezett a hajdú-bihari popzenekaroknak a Kölcsey Mű­velődési Központ. A tét a továbbjutás volt a területi selejtezőbe, ahonnan az országos döntőbe kerülhettek a zenekarok.

Június 7-én, vasárnap a debreceni ifjúsági parkban nyolc együt­tes mu­tatta be negyedórás programját – közülük mind­össze egy volt vidéki.