Színház

Norvégia. Nekünk, magyaroknak távoli, különleges ország. Fjordok, hó, drágaság, olaj, Ibsen, Liv Ullmann, NATO-tagállam. Körülbelül annyit tudunk erről a 350 ezer négy­zet­kilométerről, mint a norvégok a délibábos Magyarországról.

Liv Ullmann mint Kurázsi mama (Norvég Színház, Oslo)

Mint egy kis ékszerdoboz – állapítjuk meg újfent, s megint tetszéssel, a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­ház épületéről. Külső és bel­ső szép, rusztikus összhang­ban megtervezve, a sötétbar­na és a hófehér kontrasztjá­val; de azért már látszanak a viseltesség első jelei. Pedig nem is volt olyan rég az ava­tás...

Először láthatott magyar rock-operát a debreceni közönség augusztus 8-9-én a debreceni nagyerdei szabadtéri színpadon: a Rock Színház társulata Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor Sztárcsinálók című művét. A műfajt jelző szóösszetétel első tagja gyanússá tehette a produkciót a második hívei szemében, mert szinte kizárólag fiatalok töltötték meg a nézőteret. Legtöbbeket nyil­vánvalóan a rockzene ígérete vonzott, de akadtak olyanok is, akik tudták, hogy valami új szü­letésének lehetnek tanúi a magyar színházi életben.

Mintha szélcsend lenne mostanában az amatőr szín­játszó mozgalom körül. Mintha csak a beavatottak tudnák, mi történik az önte­vékeny művészeti mozgal­mak eme ágának háza táján; a tömegkommunikáció háló­jában ritkán akad fenn egy-egy esemény, újdonság híre.

Alighanem az értékmen­tés nemes szándéka vezette a békéscsabai Jókai Színhá­zat, amikor Németh László: Sámson című drá­májának bemutatására vál­lalkozott. Az 1945-ben kelet­kezett mű színrevitelével Rencz Antal főrendező is­mét jelét adta a magyar dráma iránti rokonszenves elkötelezettségének és kuta­tó hajlamainak, amivel elfe­ledett vagy kevésbé mélta­tott alkotásokat igyekszik újra a figyelem középpontjá­ba állítani. 

Vendégtársulat mutatta be előadását a Csokonai Színházban: a békéscsabai Jókai Színház Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájával lépett a debreceni közönség elé. A darabot Giricz Mátyás rendezte, akit korábban szoros szálak fűzték a debreceni színházhoz.

Egy évadon belül immár a második moszkvai színház szerepelt Debrecenben, aminek – ellen-tétben néhány fővárosi laptársunkkal – csak örülhetünk, egyrészt azért, mert ezzel együtt is ritkán láthatunk vendégelőadásokat, másrészt pedig azért, mert a szovjet színházkultúrától csak tanulhat a magyar színházművészet.

A moszkvai Ifjúsági Stúdiószínház bemutatóját így is jó, ha háromszázan láthatták, mert a május 24–25-i két előadáson ennyien fértek be a Csokonai Színház Stúdiószínházának nézőterére.

Az elmúlt színházi évad közepe táján szenzációként hatott a hazai színházi életben, hogy a Madách Színház társulata musical bemutatására vállalkozik.

Debrecenben három éven belül két világhírű moszkvai színtársulat mutatkozott be: előbb Ljubimov Taganka Színháza a Tíz nap, amely megrengette a világot és a Csendesek a hajnalok színpadi adaptációjával vendégeskedett a Csokonai Színházban, most pedig november 7-8-án egy másik jelentős moszkvai műhely, a Szatíra Színház Majakovszkij Poloskájával és Beau-marchais Figaro házassága című komédiáját adta elő.