1989-1991

Aki elolvassa lapunk első oldalának mai kérdését, hírt kaphat arról: a gazdasági helyzet ál­ta­lános romlásával csökkent az újságolvasói kedv, esett a lapok példány­száma. Illetve, fogal­mazzunk pontosan: az olvasói kedv valószínűleg nem, csak a pénztárca tartalma apadt, ami tudvalevőleg szoros kölcsönhatásban áll a vásárlási kapacitással.

Véletlenül tudomást szereztem arról, hogy valaki­nek birtokában vannak azoknak a jelenté­sek­nek a másolatai, amelyeket az egyik intézmény vezetője éveken át az egykori IlI/III-as ügy­osztály számára készített prominens személyekről. Az iratok pontos feljegyzéseket tartal­maz­nak az illetők megnyilvánu­lásairól, a hatalommal szemben tanúsított magatar­tásukról, kap­csolataikról.

A profizmus szelleme, úgy lát­szik, immár az MDF országos vá­lasztmányát is megsuhintotta: nem félóra, csak húsz perc késéssel kez­dődött meg legutóbbi, június 9-i ülése a Bem téri szék­ház harmadik emeletén. A hangulat érezhetően nyomott volt, hiszen az országos gyűlés má­sodik napján az egyik hozzászóló azt követelte, hogy mondjon le a párt eme vezető szer­ve.

Az ember kíváncsi lény, általában szemügyre veszi, ami eléje ke­rül. Így tesz az ember azzal a kis könyvecskével is, amit Híven a ka­tonai eskühöz címmel 1982-ben adott ki a Zrínyi Katonai Kiadó.

Végre megpezsdült a politikai élet Debre­cenben. Már-már azt lehetett hinni, hogy a kánikula bágyasztó hatása a pártokat is in­kább a strandok felé terelgeti, de nem: a közelgő helyhatósági választás mozgásba hozta a propagandagépezeteket. Tegnap robbant a kis helyi politikai bomba: az SZDSZ és a Fidesz bejelentette távozását a Demokratikus Kerekasztalból.

Közvélemény-kutatást folytatott öt ke­let-közép-európai országban egy ma­gyar intézet. Arra voltak kíváncsiak, a polgárok hogyan látják helyzetüket, jövőbeli lehetőségeiket. Kiderült, hogy a magyarok kritikusabban és realistábban szemlélik önmagukat, mint a többi nép fiai. Ennek oka a felmérés szerint az, hogy tájékozottabbak vagyunk az átlagnál. Magyarul: jobb a sajtónk.

Nevét csak a demokratikus ellenzék dolgaiban járatosak ismerhetik. A ma 42 éves kri­tikus 1966-ban a Budapester Rundschaunál újságíróként kezdte pályáját, de Cseh­szlo­vákia meg­szállása miatt 1968-ban ott hagyta a Külügyminisztérium lapját, és a Magvető kiadóba ment lektornak. Itt érte utol 1970-ben a rendőri figyelmeztetés, amit még az ál­lásáról való lemondás okán kapott, ez után pedig többé nem tudott elhelyezkedni.

Már megint napirenden van a pisztolyok ügye. Az Alkotmánybíróság törvénytelennek minő­sítette a belügyminiszter korábbi döntését, s így mindenki szépen vissza­kaphatja a személyes biztonságát szolgáló hatlövetűeket.

Volt KISZ- és MSZMP-funkcionáriusokat, rendőröket, katona­tiszteket is érint ez a rendelkezés; azokat, akik a múlt rendszer hűséges szolgálatával érdemelték ki a kegyet.

A konkrét program még nem készült el, de a tézi­seket már kidolgozták - hangzott el tegnap a kor­mány privatizációs terveit ismertető sajtótájékoztatón. A lényeg: különböző technikákkal kívánják magán­kézbe adni az állami tulajdonban lévő javakat.

A 2400 milliárd forintnyi va­gyonból tavaly és az idén mind­össze 200 milliárd talált és talál gazdára: a maradék 2200 mil­liárd kiárusításra vár.