1990

Türelmet kér a Magyar Televízió elnöksége: annyi pályázat érkezett be műsorok összeállítására, hogy elbírálásuk hosszabb időt vesz igénybe. A jelentkezők tehát várjanak békésen sorukra, a nézők meg addig érjék be azzal, amit látnak: egyelőre nem kapnak mást.

Dúl a küzdelem a sajtó függetlenségéért, önállóságáért, szabadságáért. A sajtó számára a legfontosabb téma egy ideje önmaga, s nemcsak az írásokban, publicisztikákban, hanem ta­nácskozásokon, szakmai vitafórumokon is. Hiába: hatalommal bír az, aki az információkat uralja. S most Magyarországon az új hatalomelosztás idejét éljük.

Ha jól sejtem, kötelező kö­zépiskolai olvasmány a Tar­tuffe, tehát minden diák utál­ja. Mégis, milyen a művészet! Mire felnőtt rendezővé érik a kamasz, feledi korábbi ellen­szenvét – más­különben alig­ha kerülne oly gyakran szín­padra Moliére örökbecsű mű­ve. Így történt ez most a Cso­konai Színházban is, ahol Vas-Zoltán Iván vendégrendező jó­voltából találkozhatunk az ál­szentség komédiájával.

Ismét egy zenés játék, a javából. A La Mancha lovagját (Wasserman-Leigh-Darion pro­duk­ciója) persze nem kellett felfedezni a debreceni közönség számára, hiszen jó évtizede nagy sikerrel vitte színre Rencz Antal a nagyerdei színpadon. Most az egykori tanatívány Pinczés István segedelmével játssza fiatal színészcsapata a Csokonai Színházban, telt házak előtt.

Vasárnap este újabb kapoccsal erősödött az euró­pai egyesülés szándéka: Glasgowban ki­osztották a kontinens filmdíjait.

Debrecenben koncertezett szerda este a magyar zene egyik eredeti tehetsége. Vonattal ér­ke­zett a városba, mert a rendezőknek nem futotta szállítási költségre. Szaxofonjait maga cipelte, de még mindig jobban járt, mint bőgőse, aki behemót hangszerével ugyancsak furcsa látványt nyújthatott a Hajdú expresszen. A legké­nyelmesebb szerep a dobosnak jutott: rá a vonatje­gyek gondozása maradt, mert kölcsönhangszeren játszott a koncerten.

Mire e sorok megjelennek, eldőlt: bezár-e a budapesti jazzélet egyik fontos objektuma, a Newport hanglemezbolt. Július elején eb­béli szándékának adott hangot az üzlet tulaj­donosa, nem rejtve véka alá: súlyos gazda­sági megfontolások késztetik erre a lépésre. A lemezek rendkívül magas ára miatt a vá­sárlókereslet lecsökkent, a piac beszűkült. A bolt már csak ráfizetést „termelt".

Mondhatnánk, magánügy. Egy üzlet meg­szűnt, majd nyílik másik. Az élet nem áll­hat meg.

Türelmes sorok a debreceni jazznapokról