Egy szék, egy mikrofon és egy ember (Bobby McFerrin)
Egy szaxofon szenvedélyes hangja (David Sanborn)
A kifejezés közvetlensége miatt a dzsesszben minden más zenénél nagyobb szerepe van a személyes hangnak: egy muzsikus eredetiségét leginkább sajátos kiejtése határozza meg. A nagy úttörők hangzása azonnal felismerhető, hogy csak Coleman Hawkins, Lester Young vagy Ornette Coleman szaxofonosok példájára utaljunk.
Dzsessztavasz, legendás nevek (David Murray, McCoy Tyner, Oláh Kálmán)
Dzsesszkoncert (Evan Parker, Manfred Hering-Günther Sachse)
Sajnálatosan kevés: mindössze egyetlen dzsesszkoncertet rendez az idei őszön a Kölcsey Művelődési Központ. November 26-án Evan Parker angol szaxofonos mutatkozott be a debreceni közönségnek két NDK-beli zenész, Manfred Hering (szaxofon) és Günter Sachse (gitár) társaságában. Fellépésük bizonyos értelemben szenzációkkal szolgált.
Dzsessz Washingtonban (George Russell, UMO Big Band, Joe Lovano)
Chicago a Rába partján
Néhány lelkes jazzbarát 1982-ben Győrött elhatározta, hogy ablakot nyit a világra, és a progresszív magyar muzsikusok mellé koncertre hívja a jazz jeles amerikai előadóit. A rendezők a Chicagóból kiinduló művészeti csoportosulás, az AACM köre által inspirált vagy annak törekvéseivel rokonítható, kreatív zenét játszó muzsikusok és a hazai avantgárd zenészek közös felléptetésével kívántak teret adni a jazz formabontó irányzatainak.
Oldalszámozás
- Előző oldal
- Page 9
- Következő oldal





