Színház

Tiszteinél fogva gyakran szerepel lapunkban a Deb­receni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Csokonai Szín­ház zeneigazgatójának ne­ve. Most azonban rendkívü­li alkalom nyílik a találko­zásra:   április 4-én Szabó Lászlót Liszt-díjjal tüntették ki. A magas elismerés egy­aránt szól a sikeres művészi pályának és azoknak az erő­feszítéseknek, amelyeket Szabó László Debrecen ze­nei életének fejlesztéséért az elmúlt másfél évtizedben kifejtett.

Mint a társalgóban közzétett dokumentumokból megtudni, valós tényeken alapszik Háy Gyu­la: Tiszazug című színműve. A nagy világgazdasági válság idején vagyonukat férjveszté­sek­kel gyarapító asszonyoknak a hihetetlenséggel határos története ihlette a baloldali érzelmű szerzőt arra, hogy e szélsőséges helyzet ábrázolásával irányítsa a társadalom figyelmét a középkori körülmények és tudati viszonyok között élő rétegek sorsának terheire, a nyomornak és a kiszolgáltatottságnak embert emberi mivoltából kiforgató hatására.

Stúdiószínház: sajátos szóösszetétel. Bizonytalanságban hagyja az embert afelől, hogy mire gondoljon: jellegére vagy méretére? Ha az elsőre, akkor új, szokatlan formai elemekkel és színpadi nyelvvel kísérletező (avantgárd) törekvések hajlékának vélné. Ha a másodikra, akkor intimebb, kamarajellegű, egy-két-három szereplős darabok vagy egyfelvonásosok otthonának tartaná inkább.

Nem úgy kezdődik a beszélgetés, ahogyan az ilyesféle ünnepi alkalmakkor szokásos. „El kellene törölni a díjakat" – mondja „kótis" indulattal Kóti Árpád, a Csokonai Színház érdemes művész címmel frissen kitüntetett színésze.

(Forrás: Csokonai Színház)

A Csokonai Színház évad­záró társulati ülésén sokszor volt alkalmuk összeverődni az efféle igénybevételhez nem szokott tenyereknek; de senkit sem fogadott olyan ováció, mint a nyug­díjba vo­nuló Tóth József operaéne­kest. Talán élete legnagyobb sikerét aratta a hatvanadik évébe lépő, Debrecentől bú­csúzó művész; s lehet-e egy előadó számára – akit a más­fajta megem­lékezések vala­hogy elkerültek – nagyobb elismerés, mint a kollégák ösztönös, áradó rokon­szenve?

Eugene O'Neill Egy igazi úr című négyfelvonásos színművét mutatta be március 6-án a Csokonai Színház a Hungária Kamaraszínház­ban. A darab a szerző késői, érett korszakának a termé­ke; Debrecenben az Ameri­kai Elektra és az Utazás az éjszakában után először ke­rül színre.

Férj és feleség (természetesen nem egy­máséi) futó kalandja írói trouvaille-ból nem ér véget a titkos pásztorórával: elha­tározás születik, hogy azon túl minden év­ben, ugyanazon a hétvégén, ugyanabban a szállodában találkoznak egymással. Min­den ötödiket, tehát összesen hat randevút jelenít meg Bernard Slade Jövőre veled, ugyanitt című vígjátéka: újból és újból fel­lángoló szenvedélyeiket, elhidegülésüket, kibékülésüket, egyre széttéphetetlenebb egy­más­ra­utaltságukat.

Tarnai György tizenhárom éve él Debre­cenben, ez alatt a város zenei életének egyik jelentős személyiségévé vált. Munkája elsősorban a Csokonai Színházhoz köti, de emel­lett vezeti a MÁV Járműjavító férfikórusát. A Csokonai-díj tehát sokrétű zenei mun­kálkodást minősített.

Korcsmáros Jenő mindössze öt éve a debreceni Csokonai Színház tagja – azelőtt húsz éven át a szatmári színházban játszott –, és a megyei tanács máris Csokonai-díjra érdemesítette alakí­tásait.

(Forrás: Csokonai Színház)