Színház

A Csokonai Színház ope­raelőadásainak látogatói kö­zelebbről hat éve ismerhetik nevét. Hormai-Horváth József, a Magyar Állami Ope­raház tagja azóta a debrece­ni operatársulat vezető teno­ristája, sok sikeres bemutató részese.

Pályája rendhagyó módon kezdődött: 1968-75 között az Állami Népi Együttes kórusában énekelt, onnan jelentkezett meghallga­tásra az Operába.

Mindenesetre érdekes: William Somerset Maugham (1874-1965) angol író neve nem szerepel a Szín­házi kalauzban. Nem kapott helyet a frissen megjelent, negyedik, bővített, átdolgo­zott kiadásban sem. Helyet kapott viszont a Csokonai Színház ez évi műsortervében: december 18-án tartották meg a bemutatóját Imádok férj­hez menni (eredeti címén Home and Beauty – Otthon és szépség) című darabjának.

Harmadik teljes évadját zárja a Csokonai Színház 1979-ben hivatalban lépett új vezetősége. Három évvel ezelőtt Gali László igazgató ennyi időt látott elegen­dőnek ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan művészi kollektí­va, amely lehetővé teszi műsorpolitikai elképzelé­seinek a megvalósítását. Tavaly az első két évad összehasonlításával mérlegeltük az indulás szakaszát; most az 1981/82-es szezon értékelésével arra keresünk választ, hogy mi valósult meg a vezetők törekvéseiből, merre halad jelenleg a társulat.

Nem kis merészség John Steinbeck Kedves Csirkefogók című regényének színpadi adap­tációjára vállalkozni. Az ábrázolt világ sajátos egyneműsége ugyan szinte kínálja magát a fel­dolgozásra, de egyúttal felébreszti a kételyt: vajon a regényben megjelenő különös látásmód át­menthető-e veszteség nélkül a színpadi közegbe?

Megmondom őszintén, nem értem Gogol Háztűznézője­nek előadását a Kölcsey Mű­velődési Központban. Nem ér­tem, miért ezt a darabot mu­tatták be, mi volt vele a szín­ház és a rendező célja.

Örülnünk kell ennek az előadásnak. A Lear király, Shakespeare egyik legösszetettebb, legbonyolultabb remeke, minden színház számára erőt próbáló feladvány. A Csokonai Színház érezhetően tisztában volt a felelősség súlyával: az erők nagyfokú koncentrálása, a szokásosnál hosszabb próbafolyamat jelezte, hogy kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a bemutatónak.

Az eredmény nem maradt el: az előadás az évad eddigi legjobb munkája, erőteljes hatású, gondolatokat indukáló alkotás!

Sajnálattal kell rögzíte­nem, hogy nem láttam a Ka­tona József Színház Stílusgyakorlat-avató, fergeteges sikerű előadását, sőt még a beszámolók kellő mélységű tanulmányozását is elmu­lasztottam. Ez nem érdem, pusztán azt kívánnám jelez­ni vele, hogy nincs módom összehasonlíta­ni a debreceni előadást a bu­dapestivel, s a kedves olvasónak el kell tekintenie attól, hogy párhuzamot von­jak a két (féle) színházi pro­dukció azonosságai és külön­bözőségei között.

Megnyílt a Fészek Klub Debrecenben: a Csokonai Színház felújított, kibővített klubjának ün­nepélyes avatá­sán az igazgató bejelentette, hogy a terem ajtaját kitárják a társművészetek városban élő képviselői előtt, körükbe hívják a festőket, fotósokat, írókat, zenészeket, kritikuso­kat stb.

Nem lehet eléggé méltá­nyolni ezt a gesztust. Miként Debrecen művészéletét sem lehet eléggé árnyalt szavak­kal jellemezni.

Olyan ugyanis nincs.

Egyszer szabad legyen az embernek vállaltan is szub­jektívnek lennie. Szabad le­gyen követ­kezményekre nem gondolva elmondania azt, hogy elege van a nosztalgiá­ból. Hogy unja, sőt utálja azt a kurzust, amely letűnt idők negédes emlékeinek feleleve­nítésével igyekszik üzletileg is szilárd kapaszkodókat ta­lálni a jelenben.

Fontos bemutató részese le­hetett a közönség, a Csokonai Színház Stúdiószínházában március 30-án: Franz Xavér Kroetz bajor drámaíró Felső-Ausztria és A fészek című művei kerültek színre, Pinczés István rendezésében. Az előadással a színház korunk lényeges, aktuális kérdéseit érintette szokatlanul közvet­len, szinte direkt formában.