Színház

„Miről beszélgessünk”? – néz rám kérdően az új Csokonai-díjas, miután mente­getőzve fogad, hogy világmegváltó eszméket, a szí­nészmesterség titkait meg­világító lánglelkű szavakat ne várjak.

Ellentétben Shakespeare nevével, a mai nézőnek aligha van fogalma arról, hogy Angelo Beolco miképpen hozható összefüggésbe a színjátszás történetével.

Szinte teljes bizonysággal lehet állítani, hogy a Hungária Kamaraszínház közönségének 99 százaléka az ilyenkor szokásos előzetes ismeretek és várakozások nélkül ült be a Csapodár madárka premierjére – lévén, hogy a szerző, Ruzante – alias Beolco – életművének tudása nem soroltatik a műveltség alapvető kritériumai közé.

Az előcsarnokban harsány rockzene szól, a falon Mick Jagger villogó égőkkel keretezett hatalmas fotója, az ajtó fölött diszkókban használatos pislogó színes lámpasor. Bent, a szín­padon egy rádióstúdió berendezései; belép a disc jockey, kigyullad az élő adást jelző tábla, s a hangszóróból puskaropogásszerű sebesség­gel fölhangzik a „Város Hangja" rádióállo­más műsorvezetőjének köszöntője – így kezdődik Stephen Poliakoff fiatal angol drámaíró Cukorváros című darabjának elő­adása a Hungária Kamaraszínházban.

A Traviata május 25-i fel­újított előadása után bensősé­ges ünnepségre került sor a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központban: kollégák, bará­tok, a Csokonai Színház és a város vezetői, köztük dr. Ács István tanácselnök köszöntötték Virágos Mi­hály baritonistát, aki negy­ven évvel ezelőtt kezdte meg operaénekesi pályafutását.

Történelmi modelldrámát választott évadnyitó prózai bemutatóul a Csokonai Színház: a Köl­csey Művelődési Központ színháztermében John Whiting angol szerző 1961-ben ke­let­kezett Ördögök című három felvonásos tragédiáját vitték színre Balogh Gábor rendezésében.

Kivételes a pillanat: debreceni szerző debreceni tárgyú darabja ősbemutatóként a Csokonai Színház színpadán. A genius loci ülheti diadalát a találkozásban, múlt és jelen, ősök és leszár­mazottak, történelem és művészet alkotásban materializálódott kapcsolatában. Ennél közvet­lenebbül színház nem szólhat saját közönségéhez: elismerés és tisztelet illeti hát vállalkozásáért.

Itt a szeptember, s ilyenkor nem­csak iskola, de a színházi évad is menthetetlenül elkez­dődik. Így tör­tént ez Debrecenben is, ahol a tár­sulati ülésen a Csokonai Színház igazgatója nyitotta meg az új sze­zont.

Jelenkori szovjet dráma is színre került ebben az évadban a Csokonai Színházban: már­cius 23-án a Hungária Kamaraszínházban tartották meg Borisz Vasziljev: Csendesek a haj­nalok cí­mű művének bemutatóját.

Rosszul kezdődött a debreceni Csokonai Színház december 27-28-i nagyváradi vendégjátéka. Karácsony reggel derült ki, hogy megbetegedett Sárosdy Rezső, Németh László: Villámfénynél című drámájának főszereplője, s az orvos nem engedi útra kelni. Gyors mérlegelés: mit lehet tenni, hogy a kiesést pótolják. Magyar darabot kell küldeni, ez áll a szerződésben, de a választék nem túl nagy: csak a Gellérthegyi álmok jöhet szóba.